Nagymamámhoz költöztem ahol tovább folytattam tanulmányaimat. 2019-ben felvettek az Eszterházy Károly Egyetemre ahol régésznek tanultam.Ne sokkal később Madridba küldtek,hogy vegyek részt egy középkori sír felkeresésébe.Ott ismerkedtem meg Emmával,Gareth Bale feleségével.
Szoros kapcsolat alakult ki köztünk.Olyanok voltunk mint a testvérek. 2020 tavaszán öcsém sírva hívott fel hogy menjek vissza,mert nem bírja nélkülem.Bánatomban lementem egy Budapesti bárba.Kikértem a szokásos koktélomat és leültem a Duna melle.
Csak ültem és
gondolkoztam.Gondolataimat egy hatalmas csattanás zavarta meg.Egy félrészeg pali akkorát esett mögöttem mint az ólajtó.Gyorsan a segítségére siettem.
- hej haver!jól vagy? - kérdeztem tőle de válaszképp néhány nyögdécselést kaptam.
- Add a kezed- segítettem neki felállni.
Németh Krisztián volt az aki elég sok mindenen keresztül ment az utóbbi időben.
- Nagyon megütötted magad? - kérdeztem
- Nem jól vagyok,köszi. -
- Azt látom - kísértem egy apró kuncogással. Láttam mosolyogni ami nagy szó volt nála.
- Gyere ülj le mellem,sírd el bánataidat. - Nem gondolkodva beült mellém és belefogott.
- Az orvosok szerint nem fogok többet pályára lépni.Hiába bizonyítottam nekik,megtiltották.Senki nem hisz bennem... - zárta egy apró sóhajjal és a szemében könnyek szöktek. A szívem szakadt meg a szavak hallatán,hisz tudom milyen érzés amikor senki se hisz az emberben.
- Miért hiszel mindig az orvosoknak?hmm? 16 évesen keresztszalag szakadásom volt amire azt mondtak hogy 2 évig nem táncolhatok.8 hónapra rá már a színpadon álltam Magyarország leghíresebb szólótánc versenyén.- mondtam biztatva
- Németh Krisztián vagy,profi focista nem egy nyavajgós kis hisztis picsa akinek letört a körme.Gyerünk szedd magad gatyába és megyünk focizni. -parancsoltam rá aki hatalmas meglepettséggel nézett rám. Mosolyogva felállt és megfogta a kezem.Magával rántott és elvitt a házához.
Életemben nem éreztem ilyen érzést mint amikor megfogta a kezem.Nem vagyok egy könnyen szerelembe eső lány de ez nagyon fura volt.
A háza hatalmas volt.Mint egy hotel.Az előszobából nyílt neki az udvar ahol egy hatalmas focipálya volt.
- na nem jössz?- kérdezte most már vidáman.
- Dehogy nem.-feleltem
Beálltam a kapuba és biztattam.
- Előre szólok hogy öcsém kiskora óta focizik így volt lehetőségem kitanulni a szakmát,nem kell tanítani. - mondtam neki magabiztosan.Látszott rajta a bizonyítási vágy.
Nekiszaladt és akkora gólt lőtt hogy a pofám leszakadt.Köpni nyelni nem bírtam.
- Fel se készültem ez nem ért. -próbáltam jól kihozni a helyzetet.
- Nem hiszek neked Miss.Football. -felelte gúnyosan mégis viccesen.
Más fel órán keresztül cselezgettünk,kapura lőttünk.
Krisz eddig se volt rossz játékos de sérülése után 1000%-al jobb lett.
- Ki a fene mondta neked hogy sose fogsz olyan jól játszani mint sérülésed előtt?Igazi idióta lehetett. -kérdeztem meglepődve
- Edzők,orvosok,régi barátok,csapattársak.Úgy mindenki. - válaszolta
Leültünk a fűbe és néztük az eget.Egyszer csak egy hullócsillag ment el felettünk.
- Láttad?-kérdeztem
- Igen- felelte
- Kívánjál akkor -kísértem egy apró nevetéssel
- Kívántam -
- Na és mit? - kérdeztem kíváncsian
- Ha elmondanám nem teljesülne.Elég annyit tudnod hogy te is a részese vagy - felelte majd kacsintott
------------------------------------------------------------------------------------
Hát ez lenne az első fejezet.Lassan az elejétől kezdtem a történetet mert mindennek meg lesz az oka. Remélem elnyeri majd tetszéseteket és figyelemmel fogjátok követni eme két bolond életét.
Pussz:Ella
Szia nagyon tetszik ez a blogod is. Feliratkoztam és folyamatosan fogom olvasni. :) Várom az új részt. :)
VálaszTörlésSzia köszönöm,holnap hozom :)
Törlés